Afganisztán: egy kevéssé ismer - Barack Obamáról,Világkereskedelmi Központ,Egyesült Államok,Demokratikus Néppártot,Nuri Mohamed Taraki,John Ryan,Winnipegi Egyetem,Francisco Chronicle,Hafizulla Amin,Egyesült Államokban,Zbigniew Brzezinski,Amnesty International,Pakisztáni ISI,Magában Afganisztánban,Erényügyi Minisztérium,Laura Bush,ENSZ Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Programja,John Ryannel,Szent Korona Rádió, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Afganisztán: egy kevéssé ismer

2008-12-20 08:57:17, szombat

	Afganisztán: egy kevéssé ismert történet Miért és milyen előzményekkel kezdte az USA, a "terrorizmus" elleni harcát Afganisztánban? hubatka, p, 2008/12/19 - 14:17 Barack Obamáról megjegyezték, hogy az afganisztáni katonai beavatkozás kiterjesztéséért száll síkra. Mielőtt azonban mélyebbre süllyednénk ebben az ingoványban, nem árt tisztában lennünk a legújabb kori afgán történelemből néhány dologgal, és azzal a szereppel, amit az USA játszott benne. Szerkesztői megjegyzés: A cikk írója baloldali történéseket emel ki eredményként (demokrácia, egyenlősdi stb.), a tálib kormány rendteremtését nem, vagy alig ismeri el - így néhol átfogalmaztuk az eredeti írást, de néhol még mindig átjön egyfajta baloldali szemlélet, illetve sok dolgot az olvasó megítélésére bízunk. Kevesebb, mint egy hónappal a Világkereskedelmi Központ és a Pentagon elleni 2001. szeptember 11-i támadások után az amerikai vezetők légicsapásokat indítottak Afganisztán ellen, mert az ország bizonyítottan menedéket ad Oszama bin Ladennek és al-Kaida terrorszervezetének. Jó húsz évvel korábban, 1980-ban az Egyesült Államok szintén beavatkozott ugyanabban az országban, hogy megállítsa a szovjet inváziót. Még a haladó írók is, akik általában nagyobb kritikával illetik az USA külpolitikáját, úgy kezelik ez utóbbi beavatkozást, mint ,,jó dolgot". Néhány valós történet A feudális időktől változatlan az afgán földbirtok rendszer, melyben a földek 75%-a nagybirtokos urak kezében van, akik a vidéki lakosság csupán 3%-át alkotják. Az 1960-as évek közepén a demokratikus forradalom hívei egyesülés útján megalakították a Demokratikus Néppártot (DNP). 1973-ban a királyt elmozdították trónjáról, de a kormány, amely visszahelyezte őt, zsarnokivá, korrupttá és népszerűtlenné vált. 1978-ban egy nagy, az elnöki palota előtt tartott tiltakozással változásokat sikerült kikényszeríteni, miután a katonaság a tüntetők oldalán avatkozott be. Innentől megindult a ,,haladás" és ,,demokrácia" véres útján az ország, hol balos és liberális erők tettek a stabilitás ellen, hol az országot megszállók. Az irányítást átvevő katonatisztek meghívták a DNP-t a Nuri Mohamed Taraki költő és író vezetésével felálló új kormányba. Így került a marxista vezetésű demokratikus néppárti erők koalíciója hatalomra. ,,Teljesen autonóm esemény volt. Még a CIA sem a Szovjetuniót vádolta miatta". -írta John Ryan, a Winnipegi Egyetem nyugalmazott professzora, aki egy afganisztáni mezőgazdasági kutatást irányított akkoriban. A Taraki - kormány megkezdte a szakszervezetek törvényesítését, minimálbért állapított meg, fejlett jövedelemadót, műveltségi kampányt és programokat hirdetett, mellyel az átlagember jobban hozzáférhetett az egészségügyi és jóléti ellátásokhoz és lakhatáshoz jutott. Kezdetleges paraszti szövetkezetek indultak, és néhány alapvető élelmiszer árát meghatározták. A kormány folytatta a király által megkezdett kampányt a nők egyenjogúsítására, a régi törzsi alávetettség megszűntetésére. Közoktatást is szervezett a lányoknak és a más törzsbeli gyerekek számára is. A San Francisco Chronicle -ben 2001. november 17-én megjelent cikk szerint a Tariki kormányzat Kabulja ,,kozmopolita város volt. Művészek és hippik gyülekeztek a fővárosban. Nők tanultak mezőgazdásznak, mérnöknek és üzletembernek a város egyetemén. Afgán nők kormányzati tisztségeket láttak el - az 1980-as években hét női tagja is volt a parlamentnek. A nők vezettek kocsit, utaztak, és randevúra mentek. Az egyetem tanulóinak fele nő volt." A Taraki-kormány az ópium termesztés felszámolása felé mozdult el. Addig az afgán mákmezőkön állították elő a világ heroin - kínálatának 70%-át. A kormány eltörölte a földművesek összes adósságát, és nagyobb földreformba kezdett. Ryan szerint ez ,,valóban népszerű kormányzat volt, és az emberek nagy reményekkel néztek a jövő elébe." A kormánynak azonban több komoly ellenzéke alakult. A feudális földesurak ellenezték a földbirtokreformot, amely sértette birtokaikat. A törzsiek és a fundamentalista mullahok pedig vehemensen ellenezték a kormány nők és gyerekek egyenlőségét szülő ajánlásait. Az egyenlősítő és kollektivizáló gazdaságpolitikája miatt a Taraki - kormányzat az amerikai nemzetbiztonság ellenségévé is kinevezte magát. Szinte rögtön a DNP hatalomba jutása után a szaud-arábiai és a pakisztáni katonai erőkkel közösen az USA széles beavatkozásba kezdett a mellőzött földesurak, törzsfőnökök, mullahok és ópium kereskedők oldalán. Hafizulla Amin a Taraki-kormányzat magasrangú tisztviselője úgy hitte mialatt az Egyesült Államokban tanult éveken keresztül, hogy sokakat a CIA toborzott. Amin és csoportja 1979 szeptemberében egy fegyveres csoport élén elfogtak állami vezetőket. Tarakit kivégezte, a reformokat leállította, és meggyilkolt, bebörtönzött vagy száműzött több ezer Taraki -szimpatizánst miközben iszlamista és fundamentalista államot kezdett kiépíteni. Két hónap múlva azonban őt is megdöntötte a maradék DNP szimpatizáns, beleértve itt a katonaságon belül még megmaradt elemeket. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindez még a szovjet beavatkozás előtt történt. Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó nyilvánosan elismerte -hónapokkal a szovjet csapatok Afganisztánba történő belépése előtt-, hogy a Carter-kormányzat nagy összegeket juttatott a muszlim radikálisoknak, hogy felforgató tevékenységet végezzenek a Taraki-kormánnyal szemben. 1979 végén az ostromlott DNP-kormány katonai segítséget kért Moszkvától a mudzsahedek (iszlám gerilla harcosok) elleni harcban, és a CIA által képzett, felfegyverzett, és finanszírozott zsoldosok ellen. A szovjetek akkor már küldtek segélyeket bányászati, közoktatási, mezőgazdasági és egészségügyi projektekért. A felfejlődő erők egy komolyabb és politikailag veszélyesebb állásfoglalást képviseltek. A kérést Kabulból megismételték, mielőtt a szovjet katonai beavatkozásról döntöttek volna Moszkvában. Dzsihád és tálibok, CIA módra A szovjet katonai beavatkozás nagyszerű lehetőséget jelentett a CIA számára, hogy a törzsi ellenállást szent háborúvá, iszlám dzsiháddá duzzassza, amely során ki kell űzni az istentelen kommunistákat Afganisztánból. Az évek során az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia mintegy 40 milliárd dollárt költött el az afganisztáni háborúra. A CIA és szövetségesei toboroztak, felszereltek és kiképeztek majd 100 000 radikális mudzsahed harcost 40 iszlám országból, beleértve Pakisztánt, Szaúd-Abrábiát, Iránt, Algériát, és magát, Afganisztánt. Oszama bin Laden, a szaúdi születésű jobboldali milliomos és serege is azok között volt, akik válaszoltak a hívásra. Hosszú és sikertelen háború után a szovjetek végül kivonták csapataikat az országból 1989 februárjában. Általában azt tartják, hogy a DNP-kormány rögtön a szovjet csapatok távozása után összeomlott, de valójában még volt elég támogatottsága, hogy még három évig tovább harcoljon, és egy évvel a Szovjetuniót is túlélje. Miután átvették Afganisztánt, a mudzsahedek egymással kezdtek harcolni. Feldúlták a városokat, terrorizálták a civileket, fosztogattak, nagy kivégzéseket tartottak, bezárták az iskolákat, nők és lányok ezreit erőszakolták meg, és fél Kabult rommá változtatták. Az Amnesty International 2001-es jelentése szerint a mudzsahedek a szexuális erőszakot ,,a legyőzött népesség megfélemlítésének és a katonák jutalmazásának eszközeként" alkalmazták. Miután gengszter-stílusban kormányoztak, és jövedelmező bevételi forrást kerestek, elrendelték a földműveseknek a máktermesztést. A Pakisztáni ISI, a CIA közeli és ifjú társa, laboratóriumok százait állította fel Afganisztán szerte. Nem telt el két év a CIA érkezése óta, és a pakisztáni-afganisztáni határvidék a világ legnagyobb heroin előállítója lett. Miután a CIA létrehozta és kialakította a mudzsahed zsoldosokat, azok elkezdték saját életüket élni. Több százan visszatértek Algériába, Csecsenföldre, és Kasmírba, és megkezdték támadásaikat a világi romlás szállítói ellen Allah nevében. Magában Afganisztánban 1995-re -az ISI, a CIA, és a pakisztáni iszlám politikai pártok erőteljes támogatásával alapított és javasolt- tálibok, az iszlám szunnita ágának egyik radikális szárnya került hatalomba, és átvette az ország nagy részének ellenőrzését a törzsi vezetőket fenyegetéssel és vesztegetéssel félreállítva. A tálibok ígérték, hogy véget vetnek a pártharcoknak és a banditizmusnak, ami mudzsahed védjegynek számított. Havi rendszerességgel végezték ki a stadionban a gyilkossággal vagy kémkedéssel gyanúsítottakat, a lopással vádoltaknak levágták a kezét, és a Tálibok elítélték az olyan erkölcstelenségeket is, mint a homoszexualitás, házasságtörés, és a házasság előtti nemi élet. Törvényen kívül helyeztek minden zenét, a színházakat, könyvtárakat, irodalmat, világi oktatást és számos tudományos kutatást is. A tálibok vallási kormányzást folytattak a gyakran a kabuli papságot is lekörözően szigorú iszlám jogértelmezésükkel. A férfiaknak rendezetlen szakállt kellett viselniük, a nőknek pedig az őket fejtetőtől lábujjukig -beleértve az arcukat is- eltakaró burkát. Azokat, akik csak lassan teljesítették a kívánalmakat, leváltották, és az Erényügyi Minisztérium súlyos büntetést szabott ki rájuk. Azokat a nőket, akik menekültek vagy házastársi erőszakkal vádaskodtak, komolyan megkorbácsoltatták a vallási hatóságok. A nőket kizárták a társadalmi életből, az orvosi ellátások nagyjából, kitiltották őket minden szintű oktatásból, és a nem otthoni munkalehetőségből. Az erkölcstelennek tartott nőket megkövezték, vagy élve eltemették. A tálibokkal kéz a kézben járásáról híres Washington azonban ezek egyikével sem foglalkozott. Nem régebben, mint 1999, az amerikai kormányzat még kifizette minden egyes tálib hivatali tisztségviselőnek az egész éves javadalmazását. 2001 októberében azonban már a közvéleményt próbálta a bombázásai mellé állítani, és felheccelni azzal, hogy leleplezte: a tálibok elnyomják a nőket. Még Laura Bush is feltűnt éjjel a képernyőn, és kiakadt jó feministaként és a beszédében szörnyülködött az afgán nők elleni erőszakot részletezve. Ami mindenképpen jó volt a tálibok kormányzásában: megfékezték a fosztogatást, az erőszakoskodást, a válogatás nélküli gyilkosságokat, és a mudzsahedek hatalma törvényes alapokon nyugodott. 2000-ben a tálibok az ellenőrzésük alatt tartott összes területen felszámolták az ópiumtermesztést, amit az ENSZ Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Programja szinte teljes mértékben sikeresnek minősített. Miután pedig a tálib kormányzatot megdöntötték, és a nyugatiak által kiválasztott mudzsahed kormány újra felállt 2001 decemberére Kabulban, az ópiumtermesztés ismét drámai módon megnőtt. A tálibokat azóta visszasírják. Az ezután következő háborús évek afgán életek tízezreit követelték. Amellett, hogy sokakat megöltek a cirkálórakéták, lopakodó-bombázók, Tomahwkok, az emberek szenvedtek a menedékhelyek, étel-, és vízhiány okozta haláltól is. A szent hadjárat a gázért és az olajért Amíg minket a terrorizmus elleni harccal nyugtattak, az amerikai vezetők találtak egy impozáns, de kevésbé reklámozott célt is a Afganisztán elleni hadjáratuknak. Még egy évtizeddel a szeptember 11-i támadások előtt a Time magazin (1991. március 18.) közölt egy cikket, hogy az amerikai politikai elit közép-ázsiai amerikai katonai jelenlétről gondolkoznak. A Kazahsztánban és Türkmenisztánban felfedezett óriási olaj és gázmezők csábítóak voltak, és a Szovjetunió felbomlásával megszűnt az agresszív amerikai terjeszkedés egyetlen komoly ellenzője a világ azon részén. Az amerikai olajtársaságok megszerezték ezen lelőhelyek 75%-ának kitermelői jogát. Az egyetlen komoly problémát az jelentette, hogy a szárazföld belsejében lévő olajat és gázt el kellett valahogy szállítani. Az amerikai szervek ellenezték az orosz vezetéken át történő szállítást és a kézenfekvő -Iránon keresztül a Perzsa(Arab) - öbölbe történő- szállítást is. Ehelyett inkább alternatívaként Azerbajdzsánon át Törökország, illetve a Földközi-tenger felé, valamint keletre Kínán keresztül a Csendes-óceán felé történő vezeték-útvonalakat dolgoztak ki. Az Unocal, egy amerikai olajtársaság által kívánatosnak tartott útvonal Afganisztánon és Pakisztánon át vezet az Indiai-óceánra. Az intenzív tárgyalások az Unocal és a tálib kormány között az olajtársaság bejutása céljából, megfeneklettek 1998-ra, mert egy argentin vállalat letett egy összeget a vezetékért. Bush tálibok elleni háborúja felcsillantotta a reményt az Unocal előtt, hogy újra részt vehet a játszmában. Meglepő módon sem a Clinton-, sem a Bush -kormányzat nem tette fel Afganisztánt az amerikai Külügyminisztérium terrorizmust támogató országainak listájára annak ellenére sem, hogy Oszama bin-Laden tálib kormány vendégeként történő ott tartózkodásáról tudomásuk volt. ,,Lator" állammá minősülése esetén Afganisztánnal nem köthettek volna megállapodást az amerikai olajtársaságok a közép-ázsiai olaj és földgázmezőkhöz vezető vezeték kiépítésére. Összességében tehát már jóval a szeptember 11-i támadások előtt törekedett arra az amerikai kormányzat, hogy a tálibok helyett hozzá lojális kormányt hozzon létre Kabulban, és közvetlen amerikai katonai jelenlétet Közép-Ázsiában. A szeptember 11-i támadások tökéletes casus bellit szolgáltattak az amerikai közvéleményt megijesztve és a vonakodó szövetségeseket az USA mellé állítva. Egyet lehet érteni John Ryannel is, aki szerint, ha az amerikai kormány nem hagyja magára a marxista Taraki kormányt még 1979-ben, ,,akkor nem lett volna hadserege a mudzsahedeknek, nem lett volna szovjet beavatkozás, háborúban lerombolt Afganisztán, Oszama bin Laden, és nem lettek volna szeptember 11-i támadások sem". Az azonban lehet, hogy túl nagy kérés lett volna Washingtonnak, hogy ne szekáljon egy haladó baloldali kormányt, amely szociális fővárost épített és megszervezte a közszükségletek kielégítését a magánfelhalmozás helyett. Az USA beavatkozása nem sokban különbözik a kambodzsai, angolai grenadai, etiópiai, mozambiki, nicaraguai, panamai vagy bármely máshol történt katonai beavatkozástól. Ugyanolyan céljuk volt: megmenteni az egyenlő társadalmi esélyektől, és egy gazdasági reformokat bevezető kormány megdöntésének hatásaitól. Ezek közül mindegyik esetben a beavatkozás visszafelé mutató elemeket hozott, romokban hagyta a gazdaságot, és könyörtelenül elpusztított sok ártatlan életet. Az amerikai kormányzati körökben úgy festik le az Afganisztán -egy háborúskodás miatt elszegényedett ország- elleni háborút, mint egy bátor keresztes hadjáratot a terrorizmus ellen. Ha valóban az, akkor a világ egyik legnagyobb fosszilis üzemanyagkészlete feletti igen jövedelmező ellenőrzés átvételét, és amerikai katonai bázisok és egységek telepítését jelenti a világ még egy övezetébe. Ehhez képest Obama ,,változás" jelszava elég gyengécskének tűnik. (Globalresearch nyomán B.L. - Szent Korona Rádió) http://szentkoronaradio.com/kulfold/2008_12_19_afganisztan-egy-nem-annyria-ismert -tortenet

0 komment , kategória: Általános

Címkék: magánfelhalmozás, kiterjesztéséért, szentkoronaradio, nemzetbiztonsági, ópiumtermesztést, türkmenisztánban, rendszerességgel, gyanúsítottakat, közszükségletek, nemzetbiztonság, erkölcstelennek, erőszakoskodást, felcsillantotta, szakszervezetek, törvényesítését, tartózkodásáról, ópiumtermesztés, szövetségeseket, alternatívaként, kikényszeríteni, megszűntetésére, földgázmezőkhöz, homoszexualitás, fundamentalista, rendteremtését, gyilkosságokat, hozzáférhetett, visszahelyezte, mudzsahedeknek, laboratóriumok, felfegyverzett, megalakították, afganisztánban, légicsapásokat, megfeneklettek, támogatottsága, kevéssé ismert, afganisztáni katonai, legújabb kori, cikk írója, tálib kormány, eredeti írást, olvasó megítélésére, amerikai vezetők, ország bizonyítottan, szovjet inváziót, haladó írók, feudális időktől, afgán földbirtok, földek 75%-a, vidéki lakosság, 1960-as évek, Barack Obamáról, Világkereskedelmi Központ, Egyesült Államok, Demokratikus Néppártot, Nuri Mohamed Taraki, John Ryan, Winnipegi Egyetem, Francisco Chronicle, Hafizulla Amin, Egyesült Államokban, Zbigniew Brzezinski, Amnesty International, Pakisztáni ISI, Magában Afganisztánban, Erényügyi Minisztérium, Laura Bush, ENSZ Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Programja, John Ryannel, Szent Korona Rádió,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]